Husi

2008 augusztus 24. | Szerző: Kiseri |

 

 

 Husit gyerekkorom óta ismerem. Egy házban laktunk, egy általánosba és egy szakközépbe jártunk, igaz három év különbséggel, mert ennyivel fiatalabb nálam. Mindig jóba voltunk, de soha nem alakult ki igazán jó barátság köztünk. Legalábbis részemről.         

 Tizennyolc évesen elköltöztünk a kerület másik felére, így minden ott lakóval megszakadt a kapcsolatom. Évekig nem is érdekelt, de egyszer kaptam egy hívást Husi szüleitől, hogy a postás megint hozott valamit a régi címünkre, menjek érte, ha kell. Elmentem, kicsit el is beszélgettem Husi anyukájával , ekkor tudtam meg, Husi összeköltözött egy fiúval. Megkaptam a telefonszámát, hogy hívjam fel, dumcsizzunk kicsit. Hát jó, gondoltam, felhívom. Meg is tettem, megbeszéltünk egy találkozót.

 Mikor megláttam, leesett az állam. Husi soha sem volt egyszálbélű, de most egy igazi könnyebb-átugorni-mint-megkerülni típusú lány állt előttem. Döbbenetes volt így látnom egy húszéves lányt. Mint mondta, előző barátja csúnyán átrázta sokévi együtt járás után, és ez annyira megviselte, hogy felszedett vagy harminc kilót. Ami persze egy százötven centis lányon igen feltűnő változás.

 Jól elbeszélgettünk, megismertem a vőlegényét, aki elsőre nem volt igazán szimpatikus, de az idő múlásával rájöttem egészen jó fej a maga gyerekes módján. Egész jól megvoltak, csak Husi akaratossága nem tetszett, de a fiút nem zavarta, talán volt benne egy jó adag mazochista hajlam.

 Hónapokig ment minden a maga útján, összejártunk, szórakoztunk. Egyszer csak Husi elkezdett panaszkodni a fiúra, hogy ezt csinálta, azt csinálta, elege van. Később bevallotta, hogy összefutott az előző fiújával, és úgy tűnik felmelegítené az olyan szerencsétlenül végződött kapcsolatukat. Én rögtön lehülyéztem, és emlékeztettem a feleségére és a gyerekre, amit már akkor összehozott, mikor még Husival együtt voltak. De mintha csak a falnak beszéltem volna. Husi belebonyolódott ebbe a nem túl szerencsés szerelmi sokszögbe. Néhány hét múlva szakított a vőlegényével, és összeköltözött a régi-új fiúval. Megmondtam neki, hogy ne várja, hogy jó képet vágjak a dologhoz, mert ki nem állhatom a fickót, és ha egy mód van rá elkerülöm. Ha Husi találkozni szeretne velem, jöjjön egyedül.

 Nem tartott sokáig ez az állapot, Husi rájött, ugyanúgy átrázza, ahogy azelőtt. Így hazaköltözött. Szülei fellélegeztek, ahogy én is.

 Ekkor rákattant a chat-re. Furábbnál furább, idiótábbnál idiótább hapsikat szedett össze, és hozott el a szokásos szombat esti darts-partinkra. Minden alkalommal nekem kellett kimentenem az önmaga okozta csávából, sőt nemegyszer húgomat is óvnom kellett tőlük, ha észrevették Husinál nincs esélyük. Csak egyszer volt szerencsénk egy normális fiúval, akivel nagyon jól szórakoztunk. Husi teljesen beleesett, de a fiú nem igazán akart tőle többet mint egyszerű barátság. Husi akkor akadt ki végleg, mikor kiderült, én tetszek a fiúnak, nem ő. Nekem is tetszett, de semmi nem lett a dologból. Talán mindketten tudtuk, nem vagyunk egy hullámhosszon.

 Aztán egy napsütéses szeptemberi délutánon jött a telefon, Husi megtalálta az igazit. A neten ismerte meg, már találkoztak is. Teljes az összhang, jó fej, jó pasi. Erre igazán kíváncsi voltam ismerve Husi elcseszett ízlését. Megbeszéltük, szombaton, darts előtt beülünk egy pizzériába ismerkedni.

 Mikor megláttuk, Hugival egyszerre torpantunk meg. Mintha a Dávid-szobor lépett volna le a talapzatáról. Magas, izmos, jóképű, és a szeme… A zöldnek és barnának egy különleges keveréke, ami csak úgy szikrázott, mikor nevetett.

 Nagyon jól telt az este, mindannyian humorunknál voltunk. Pasi pedig tökéletes partnernek bizonyult Husi zrikálásában. Azt hozzá kell tennem, Husit nem áldották meg az égiek elég humorérzékkel, kicsit lassan is kapcsol, amit mi rendszerint ki is használtunk. Ez az este alapozta meg barátságunkat Pasival.