Szilveszteri tűzijáték

2008 augusztus 26. | Szerző: Kiseri |

 

 Pár nap után Husinak volt egy kis megingása, hogy biztos akarja-e ezt a kapcsolatot, de meggyőztem, hogy ilyen pasi csak egyszer keveredik elénk az életben, ne is merjen a szakításon gondolkodni. Néhány hét elteltével, gyanítom Husi unszolására, összeköltöztek először Pasi szüleihez, majd később albérletbe. Husi tartotta kezében a pénzügyeket és a gyeplőt is. Sok időt töltöttünk együtt, szülinapokat, névnapokat, Szilvesztert ünnepeltünk. A második együtt töltött Szilveszteren változott meg minden.

 Hugom hivatalos volt egy hatalmas Szilveszteri buliba, így csak hármasban ünnepeltünk. Husi ragaszkodott hozzá, hogy egy régi barátja is átjöjjön, bármennyire is nem tettszett sem nekem, sem Pasinak. Mindenki zavarban volt, igazán kellemetlen és feszült volt a légkör, még a házi darts-bajnokság sem volt annyira mulattató miatta. Az ismeretlen, és kevéssé szimpatikus hapsi nem maradt sokáig, egyszer csak felállt, és bejelentette, várja a menyasszonya, megy hozzá. Nem igazán értettem, mi a fenét keresett itt egyáltalán, de ismerve Husi rábeszélő képességét, nem mondhatott nemet a meghívásra, bármennyire is nem fűlt hozzá a foga. Miután elment, szinte fellélegeztünk Pasival. 

 Leültünk kártyázni, fogyott az ital, telt az idő. Egyszer csak ráébredtem, Pasi térde az enyémhez ér, és nem moccan. Én sem moccantam. Furcsa érzések kezdtek elárasztani. Husi velünk szemben ült, de ez Pasit cseppet sem zavarta. Néha rám pillantott úgy, hogy minden egyes alkalommal kellemes bizsergés futott végig a gerincemen. Tekintete izzott a vágytól. Zavarban voltam, de jól is esett ez az ártalmatlannak tűnő érintés. Nem értettem, mitől lett ilyen bátor? Nekem addig meg sem fordult a fejemben, hogy többnek lássam mint a barátnőm pasijának.

 Az éjféli koccintás után kimentünk az utcára megnézni a millió helyről indított tűzijáték-parádét. Mindent elborított a frissen esett hó, és az éjszakai fagynak köszönhetően jegesre fagyott. Hogy el ne essünk, egymásba kapaszkodtunk. Pasi kezeit, mint egyetlen biztos pontot, fogtuk mindketten. Egy idő után Pasi összefonta ujjait az enyémekkel, én ijedtemben elrántottam a kezem, mire kérdőn nézett rám. Csak némán megingattam a fejem, és zsebre dugott kézzel egymagam csúszkáltam vissza a házig. Nem sokkal később fáradtságra hivatkozva elköszöntem. Husi tartóztatott volna, de nem akartam tovább maradni. Egész úton hazafelé a sírás kerülgetett. Miért velem történik ilyen?

 Arról a Szilveszterről többé nem beszéltünk. Minden maradt a régi. Legalábbis kívülről szemlélve. Néha el-el kaptam Pasi kutató pillantását, de úgy tettem, mintha észre sem vettem volna.