A strand

2008 szeptember 24. | Szerző: Kiseri |

 

 

 A rettentő kánikulai hét után jó ötletnek tűnt a strand. Megbeszéltük, Gyömrőre megyünk a tóra. Húgomnak nem volt kedve jönni, mondván, a lakás mégis hűvösebb, mint a tópart. Így csak hármasban indultunk neki.  A hipermarketben vett egyszerű fekete fürdőrucimat feldobtam néhány saját kezűleg festett-díszített fagyönggyel. Gondoltam ez éppen megteszi. Nem feltűnő, de egyedi.

Elmentem értük, bár kilenc volt megbeszélve, ők akkor keltek fel. Összeszedték magukat, és indultunk is. Próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna előző nap a képnézegetés közben, de olyan érzésem volt, mintha Pasi folyamatosan figyelne.

 Odaérve lepakoltunk az árnyékos részen. Husi egyedül hagyott minket, míg elintézett valamit. Pasi, mintha még soha sem látta volna, rajta felejtette a szemét a köldök-ékszeremen. Nézegette, majd óvatosan hozzáért, úgy, hogy ujjai a bőrömhöz értek. Forró bizsergés futott végig rajtam. Belenéztem a szemébe, vágy izzott benne. Elmosolyodtam, éreztetve vele, nekem sem közömbös.   Ekkor ért vissza Husi. Szétrebbentünk, mint a rajtakapott bűnösök. Persze semmit sem vett észre zavarunkból. Hogy oldjam valamennyire a feszültséget, meghívtam őket egy kávéra. Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy Pasi véletlenül (?) anyának szólított. Husit szokta kedveskedve így hívni. Megállt bennem az ütő. Pasinak nem tűnt fel az elszólás, de Husi azonnal lecsapott rá. Hogy szólítottad? –kérdezte. Én gyorsan visszakérdeztem, miért, hogyan? Végül meggyőztök, semmi hátsó gondolat, csak egy ártalmatlan nyelvbotlás volt. Ezután kezdett el minden kifordulni önmagából.

 Husi, minden percben Pasin lógott, puszilgatta, simogatta, minden mondatából sütött, tulajdonának tekinti. Az én pasim! Az én pasim! -visszhangzott minden mozdulatából. Olyan tudattalan, figyelmeztető viselkedés volt, amit csak ő maga nem vett észre. Igyekeztem nem tudomást venni róla, és a lehető legtermészetesebben viselkedni. Egész jól ment, kereskedő lévén –szerénytelenség nélkül állíthatom- kitűnő színész vagyok. Husit pedig nem nehéz megtéveszteni, annyira figyelmetlen.

 Később már a hűs habok közt, ami mondanom se kell ránk fért, kicsit lenyugodtak a kedélyek. Szórakoztunk, pancsoltunk, Pasi dobálta Husit a vízbe. Ez utóbbiból én nem kértem, mivel félek a víz alatt. Erre Pasi felkapott, és Husi hátára rakott, így kettőnket tartott egyszerre. Hangosan kacagtunk, mígnem belém fagyott a kacaj, pánik fogott el és kifelé vettem az irányt. Ami pedig a menekülésre késztetett: Pasi, míg Husi hátán kapaszkodtam, beleharapott(!) a fenekembe. Ez olyan dolog, amit egy pasi nem engedhet meg magának, csak ha a szeretőjéről van szó.

 A parton néhány parti kártya és egy-egy forró lángos után Husi elaludt. Mi pedig folytattuk a játékot.

Hihetetlenül meghitt légkör alakult ki köztünk. Csipkelődtünk, nevetgéltünk. Néha lopva egymáshoz értünk. Flörtöltünk. Szeretek flörtölni, a véremben van, de tudom, hogy ezt most nem én kezdeményeztem. Egyszerűen így alakult, és én nem ellenkeztem.

 Mikor Husi felébredt, mondtam, menjünk a vízbe, de ő nem akart, így Pasival ketten mentünk fürödni. Ott is folytatódott a flört, egészen addig, míg a nádas takarásában derekam átkarolva magához nem húzott. Éreztem, meg fog csókolni. Ránéztem, és megijesztett, amit láttam. Vad, fékevesztett vágy lobogott szemében. Ekkor ébredtem rá, mit is csinálunk. Lehajtottam a fejem, hogy ne lássa a kétségbeesésem könnyeit, és némán megráztam a fejem. Nem, ezt nem csinálhatjuk, itt, most abba kell hagynunk. Elhúzódtam és elindultam a partra.

 Nemsokára már otthon voltam. Egyedül.