A beteljesedés

2014 szeptember 17. | Szerző: Kiseri |

Március 12-e volt. Munka után el kellett mennem valahova, s mikor hazaértem a csöngetésre nem válaszolt senki. Pedig Szerelmemnek már itthon kellene lennie. Előkerestem a kulcsom, elfordítom, nem mozdul. Nahát, nem zártam be a felső zárat? Fordítom az alsóban, rögtön nyitja. Na, de szédült vagyok, ezt sem zártam be rendesem!

Kitártam az ajtót, és leesett az állam:

A bejárattól a nappaliig vörös rózsaszirmok borították a padlót és a sziromösvény szélén végig mécsesek égtek.

Mindent lehajítottam, és követtem a szerelem-ösvényt, melynek végén Szerelmem várt féltérdre ereszkedve.

–Hozzám jössz?- kérdezte idegességtől remegő hangon.

–Igen!- csak ennyit tudtam kinyögni, és már a nyakába is ugrottam. Ő pedig felhúzta a legszebb gyűrűt az ujjamra, amit valaha is láttam.

Boldog izgatottsággal vetettük bele magunkat a szervezésbe: étterem, anyakönyvvezető, ruha, fényképész, meghívók…

A kitűzött időpont: szeptember 19.

Édesapám házában gyülekezett a násznép. Nem voltunk sokan, csak a legközelebbi rokonok, közvetlen kollégák. Szerelmem, természetesen otthonról indult, hogy csak ott lásson először a menyasszonyi ruhámban.

Mikor kiszálltam a kocsiból, és meglátott elfutotta a szemét a könny.

Az egész szertartást végig sírtam én is és Ő is. Mennyei boldogság lengett körül minket. És csak mi ketten tudtuk, hogy első gyermekünkkel már várandós voltam.

Életem legszebb napja volt, mikor a felesége lettem.