A beteljesedés

2014 szeptember 17. | Szerző: Kiseri

Március 12-e volt. Munka után el kellett mennem valahova, s mikor hazaértem a csöngetésre nem válaszolt senki. Pedig Szerelmemnek már itthon kellene lennie. Előkerestem a kulcsom, elfordítom, nem mozdul. Nahát, nem zártam be a felső zárat? Fordítom az alsóban, rögtön nyitja. Na, de szédült vagyok, ezt sem zártam be rendesem!

Kitártam az ajtót, és leesett az állam:

A bejárattól a nappaliig vörös rózsaszirmok borították a padlót és a sziromösvény szélén végig mécsesek égtek.

Mindent lehajítottam, és követtem a szerelem-ösvényt, melynek végén Szerelmem várt féltérdre ereszkedve.

–Hozzám jössz?- kérdezte idegességtől remegő hangon.

–Igen!- csak ennyit tudtam kinyögni, és már a nyakába is ugrottam. Ő pedig felhúzta a legszebb gyűrűt az ujjamra, amit valaha is láttam.

Boldog izgatottsággal vetettük bele magunkat a szervezésbe: étterem, anyakönyvvezető, ruha, fényképész, meghívók…

A kitűzött időpont: szeptember 19.

Édesapám házában gyülekezett a násznép. Nem voltunk sokan, csak a legközelebbi rokonok, közvetlen kollégák. Szerelmem, természetesen otthonról indult, hogy csak ott lásson először a menyasszonyi ruhámban.

Mikor kiszálltam a kocsiból, és meglátott elfutotta a szemét a könny.

Az egész szertartást végig sírtam én is és Ő is. Mennyei boldogság lengett körül minket. És csak mi ketten tudtuk, hogy első gyermekünkkel már várandós voltam.

Életem legszebb napja volt, mikor a felesége lettem.

Az első randi

2014 szeptember 17. | Szerző: Kiseri

November volt és szükségem lett egy szerelőre, aki megcsinálja a WC csepegését. Rögtön Pasira gondoltam. Már hetek óta nem láttam, Husival valamin összekülönböztünk, így vele sem találkoztam.

Szívesen vállalta. Megoldotta a problémát.

Beszélgettünk. Szóba került az uszoda, ahova nem akar egyedül elmenni, de Husival sem szívesen menne. Elmennék vele? Csak Husinak ne szóljak, úgy is délután dolgozik, nem veszi észre.

Rábólintottam.

A megbeszélt nap előtt lázasan készülődtem, hogy minden tökéletes legyen. Hugi furán nézett rám, mi ez a nagy izgalom? Elmondtam neki, hogy Pasiban látom azt a férfit, aki egykor akár a gyerekeim apja lehet, és akivel együtt megöregednék.

Elérkezett a másnap. Délelőtt Pasi hívott, hogy inkább menjünk el biliárdozni, mert még sincs kedve úszni. Mondom, oké. Örültem is, mert az már randinak hangzott!

Felvettem egy farmerszoknyát, piros blúzzal és piros magas sarkúval. A szemén láttam, hogy talált. Tetszem neki.

Elkezdtünk biliárdozni. Ahányszor elment mellettem, hozzám ért, megsimított. Kellemes borzongás futott végig rajtam minden érintésére. Aztán egyszer csak a szemembe nézett, hosszan, mélyen…és MEGCSÓKOLT! Hevesen, szenvedéllyel csókolt és én boldogan adtam át magam az érzésnek.

Ott hagytunk csapot-papot és elmentünk a lakásukba. Ott mindjárt egymásnak estünk. Hatalmába kerített minket a vágy.

Még aznap megbeszéltük, hogy ha Husi hazaér, szakít vele.

Így is tett.

Visszaköltözött a szüleihez, mert a bérleményüket egyedül nem tudta volna fizetni.

Ezután néhány nehéz hét következett. Kezdve Husi állandó zaklatásától, Szerelmem családjának rosszallásán át, addig, hogy egy rossz lépés eredményeként Szerelmem lába eltört, és fekvőgipszet kapott.

Ezektől eltekintve boldogok voltunk. A Világ legboldogabb párja.

Sokat jártunk kirándulni, csavarogni, moziba. Tavasszal összeköltöztünk.

Sokszor emlegette, hogy én vagyok az, akivel családot szeretne alapítani és kézen fogva megöregedni.

Harmóniában, szerelemben teltek napjaink.